Azt hittük a lázadók száműzése valamelyest megoldja a dolgokat, de a helyzet csak rosszabb lett. Visszatértek és ott csaptak le az álnok árulók, ahol a legjobban gyengíthetik a népet.

2 éve, a Rhoantára való utazás után pár hónappal néhány kétes külsejű alak jelent meg a város szélén. Szemrebbenés nélkül rabolták el a város vezetőjének lányát fiatal sárkányával együtt. Elvitték magukkal Echwardra szigetére őket, Atmor pedig azt hitte soha többé nem látja szeretett lányát. Azonban pár hónapja valahogy sikerült megszökniük és az égiek, hogy megmutassák, hogy mellettünk állnak, Rowen érzékeit elcsavarva arra a lakatlan szigetre küldték, ahová a kis Liaty menekült.

Rowen hazavitte a lányt, s azóta a sárkánylovas tanonc ikerpár (Liaty és Ranwe) különleges védelem alatt állnak.

De itt még nem zárult le Rowen tetteinek listája, amit az elmúlt pár hónapban csinált.

Egy másik alkalommal a szíve húzta el rossz irányba. Belegabalyodott Saja Lettrenbe, akiről akkor még nem tudta, hogy kétes múltja van és jelenleg is a száműzötteknek dolgozik. De miért? Azok a mocskok foglyul ejtették a családját és csak információkért cserébe tartották őket életben.

Rowen Sajának köszönhetően leleplezett egy Kysppiere érkező ellenséges hajót, amit Morth-al meg is semmisítettek, majd ezután a lánnyal együtt elhajóztak Echwardra szigetére, hogy kimentsék a családját. A mentőakció sikeres volt, leszámítva, hogy a nyomorultak csak az öccsét hagyták életben, meg persze azt, hogy a pár órával később felébredő őrök biztosan rohantak Carax-hoz panaszkodni.

Jelen pillanatban Rowen, Saja és Niel(keresett kari) haza felé hajóznak és próbálnak nem gondolni arra, hogy mi történik épp a száműzöttek szigetén és hogy hogyan fogják fogadni őket Kysppien....

A Kysppie szigeten lévő városkában a sárkányok akkor még nem kívánt betolakodók voltak, a hatalmas szárnyasok számára az ember pedig csak egy haszontalan, barátságtalan lény volt, aki nem érdemel életteret a környéken. Hosszú-hosszú évszázadokon keresztül semmi nem hozott változást, addig amíg egy nap új nép nem jelent meg a szigeten. A messzi Flaouron szigetről származó nép felélte otthonát, aztán újabb területre vágyott, így megcélozta a Kysppie szigetet. Ez a nép ellene volt a szigetlakóknak is és a sárkányoknak is. Ezt felismerve a két egymás mellett élő faj, ember és sárkány, közös célt tűzött ki maga elé. Elűzni a betolakodókat. Évekig tartott a harc, mely aztán több szempontból is sikeresen végződött. Egyrészről sikerült elűzni a Flaouron szigetről származókat, másrészről pedig a sárkányok és a városban élő emberek örök békét kötöttek egymással. Olyannyira, hogy egyes sárkányok társául fogadtak embereket, s engedték, hogy hátukon lovagolják meg az eget.
A sárkányok és a városban élők élete lassan összefolyt, s a mindennapokban megszokottá vált, hogy az eddig ellenségként kezelt lények, most a házak körül ólálkodva várják lovasaikat egy-egy újabb közös kaland reményében.
Az emberek azóta minden tojásrakásnál ellátogatnak a szigetre, hogy a lovasoknak tanuló fiatalok rátaláljanak sárkányaikra, illetve fordítva. Azóta már megszokottá vált, hogy amelyik tojásban lévő kicsi emberi társat választ magának, azt a tanoncnak kell tovább gondoznia, őriznie.

Az évek így telnek azóta is, békében, nyugalomban, összhangban a sárkányokkal, kik ugyanúgy örülnek ennek, mint kétlábú társaik.

De persze minden fejezet lezárul egyszer, így sajnos a harmóniának is vége kellett szakadnia. Carax Morean, egy ifjú, lelkes fiú, ki mióta az eszét tudta oda volt a sárkányokért, 14 évesen úgy döntött sárkánylovasnak adja a fejét. Keményen edzett minden nap, mígnem eljött a nap, hogy elhajózhat a Rhoanta szigetre. Sajnos csalódottan kellett hazatérnie, ami miatt napokig sírt, ám nem adta fel. A következő tojásrakásnál újra kiutazott a szigetre, de mind hiába.
Bár lecsüggedt, még mindig reménykedve utazott el 20 évesen is, hátha akkor sikerrel jár, de nem. A hosszú évek alatt a több száz sárkánytojás közül egy sem választotta. Ez pedig azt eredményezte, hogy nem próbálkozhatott többet.
Hetek, hónapok teltek el, de hiábavaló volt a biztató, vigasztaló szó, a fiú szívét gyűlölet kezdte feltölteni átvéve a szeretet helyét.

Fellázadt, s szövetségeseket gyűjtve maga köré, a sárkányok és lovasaik ellen fordult. A harcnak látszólag a város vezetője vetett véget azzal, hogy száműzte a forrongó csapatot az Echwardra szigetre (körülbelül fél napi hajózásra található). De persze ez nem csillapíthatta a lázadók gyűlöletét, így azok még mindig a szárnyas lények és kétlábú társaik ellen szövögetik terveiket.
Mindemellett más problémákat is a Kysppie szigetiekre zúdítanak, ugyanis a sárkányok mindettől felbőszülnek, egyes egyedek képesek emiatt teljesen elveszteni bizalmukat az emberekben. A lázadás és a sárkányok elleni támadás óta sokkal kevesebb tojás választ magának társat.
A lovasoknak meg kell védeniük a népük becsületét és a sárkányok szigetét a száműzöttek ellen, hogy újra békében élhessenek egymás mellett és egymással.
Ám ez nem lesz könnyű, mert Carax agyafúrt férfi és amit elkezdett mindenáron véghez akar vinni.... kiirtani minden sárkányt és megölni minden sárkányt védő embert....

*Jelenleg 1254-et írunk.

*984-1004-ig tartott a flaouroniak általi ostromolás, aminek eredménye, hogy elűztük a betolakodókat és a sárkányokkal békét kötöttünk.

*1063 - Kysppiet kalózok/banditák szállták meg, de a lovasok egy éven belül kitisztították a várost

*1124 - Rhoanta szigetét telepesek akarták hatalmuk alá vonni, sikertelenül

*1208 - az egyik királyság a kontinensről a sárkány tojásokat akarta elrabolni, hogy a kikelő kicsiket házi kedvencnek értékesítse. Próbálkozásuk sikertelen volt.

*1248 - Carax lázadást indít a sárkányok és lovasaik ellen

*1249 - a lázadókat a sziklás Echwardra szigetére száműzik

*1252 - a sárkányok legutóbbi tojásrakása